Eredete: A norvég erdei évszázadokon át nagyon fontos szerepet játszott a skandináv mondákban és mesékben –ez bizonyítja, hogy ősi macskafajta, amelyen az elmúlt 100 évben tenyésztéssel finomítottak. A norvég farmokon élt, és ennek megfelelően erőteljes temperamentuma fejlődött ki. A fajtát először 1997-ben ismerték el a szövetségek, tenyésztése során elsődleges követelmény, hogy megőrízze természetes jellemzőit. A norvég erdei színe alapján két osztályba sorolható: előfordulhat aguti vagy aguti nélküli változatban (az aguti a vadon élő állat színe).   Testfelépítés: nagy testű, erőteljes csontozatú és hosszú testű macska. A lábai hosszúak és masszívak, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A kerek mancsok szélesek, a lábujjak közt hosszú szőrpamacsok találhatók. A hosszú és dús szőrzetű farok legalább a vállig ér.

Fej: Afej formája egyenlőszárú háromszög, a profil hosszú és egyenes, az áll erős.   Fülek: Magasan tűzöttek, nagyok, széles alapúak. A fej vonlának követnie kell a fül külső alsó vonalának irányát a pofa irányába. A fülpamacsok hosszúak, a fülön túlnyúlnak. A fülek végén hiúz-bojtok találhatók.  Szemek: Nagyok, nyitottak, enyhén oválisak, a szemszín egységes és a bunda színével harmonizál.  Szőrzet: Félhosszú szőr, a gyapjas aljszőrzet hosszú, csillogó fényű, erős és vízlepergető képességű fedőszőr borítja, mely fedi a hátat, a lágyékot, és a farok felső részét is. A test alsó részét, valamint a hátsó lábak belső oldalát csak az aljszőrzet borítja. Hosszú gallér kívánatos, háromszög alakú dús mellény és bricsesz teszi teljessé a képet. Színváltozatok: A csokoládé, a fahéj és a hígult színek (lila, őzbarna) semmilyen színkombinációban (bi-colour, tri-colour, cirmos) nem megengedettek, csak úgy, mint a sziámi színek. Minden más megengedett, csakúgy, mint a fehérrel való színváltozatok.   Hibák: száraz, fénytelen bunda, selymes tapintás.