Egyiptom

Az ókori Egyiptomban a macskát szent állatnak tartották, kezdetben meglehetősen gyakorlatias okból: Az országot ellepte az Ázsiából érkezett patkányok serege, így a macskát a leghasznosabb állatként tartották számon, ebből pedig egyenesen következett, hogy szent állataik közé sorolták.

Nem véletlen, hogy Basztet istenasszonyt - a föld és a termékenység istennőjét - macskafejjel ábrázolták. A "szent" macskát fényes szentélyekben tartották, a legjobb eledelekkel látták el, saját papjai és hívei voltak. Mi több, a macskáknak alighanem több tisztelője volt, mint bármelyik más állatnak.

A túlzásba vitt imádat következtében egy idő után az agyonkényeztetett macskák már nem fogtak egeret, patkányt. Népszerűségük ennek ellenére nem csökkent, hiszen az egyiptomiak számára akkor már nem hasznosságuk volt fontos, hanem "isteni tulajdonságaik".

A papok szerint a macskák Rével, a hatalmas Napistennel is rokonságban álltak. Számtalan jellel magyarázták a macskának, ennek az éjszakai állatnak és a Napistennek a szövetségét. Ilyen volt például az állat pupillájának változása fény hatására, mely éjjel úgy világít, mint egy parányi napocska.

A macskák kultusza odáig fajult, hogy az elpusztult állatokat bebalzsamozták, koporsóba helyezve temették el, tulajdonosuk pedig gyásza jeléül leborotválta a szemöldökét. A szent állatok elpusztítását halállal büntették.

Egyéb kultúrák

Indiában több mint 2 ezer éves szanszkrit írásokban találhatunk utalásokat a macskákra. Japánban Kr.e. 600 körül a templomi szent tekercseket rongáló egerek elleni őrökként alkalmazták a doromboló vadászokat. Az ősi Peru part menti lakói, a mohikán indiánok szintén istenként tisztelték a macskákat, testvéreik, a kecsua indiánok viszont alapvetően gonosz, félelmetes erőt láttak benne.

Később, ahogy a faj elterjedt egész Európában, hasznosságát széles körben elismerték, Angliában például törvényt hoztak a macskát ellopó vagy elpusztító emberek ellen.

A sötét középkor

A macskák aranyélete Európában 700 évvel ezelőtt, a középkorban ért véget, amikor a hatalmas és zsarnoki középkori egyház tűzzel-vassal végleg ki akart irtani mindent, ami "bűnös". Ádáz dühe olyan állatok ellen fordult, amelyeket keleten tiszteltek, nagyra becsültek. Ennek a "keresztes hadjáratnak" az egyik első áldozata a macska volt, melyet tisztátalan állatnak, sőt, egyenesen boszorkánynak nyilvánítottak. Éjjeli kóborlásai, nesztelen lépte, titokzatos ténykedései, sötétben világító szeme mind ördögi eredetre engedtek következtetni. A macskákat a szent inkvizíció nevében százezer számra kínozták halálra