Maneki neko, az integető cica számos japán üzlet tartozéka. Könnyű felismerni arról, hogy egyik mancsát a magasba tartva hívogatja a vendégeket. Némileg zavaró lehet, hogy a japánok ezt is másképp csinálják, így egy magyar szemlélő inkább úgy látja, hogy a macska búcsút int (különösen mert a macska "ujjai" előre állnak). Az apró szobrok a vendégeket köszöntik és egyben megtestesítik a vendéglátó jókívánságait. Leginkább a pénz és a személyes boldogság terén mozog otthonosan a cica. A figura színe egyben a feladatát is jelzi: a fekete jó egészséget, az aranyszínű, csillogó üzleti sikert hoz. A legtöbb maneki neko a bal végtagját emeli fel, elvétve látunk jobbmancsosokat is. A szobrocska eredetéről több legenda is született, az egyik szerint egy szegénységben élő buddhista kolostor szerzetesei nevelték fel a macskájukat. A cicát a szent emberek éhezése közepette is jól tartották, minden nap megoldották, hogy egyen valamit. A Tama névre hallgató cica egy nap a kolostor előtt üldögélt és lengetni kezdte az első mancsát.     Egy óra múlva arra jött egy nagyhatalmú, gazdag szamuráj. A sógun kíséretéhez tartozó harcost magával ragadta a helyes macska és amint észrevette, hogy egy kolostor előtt ül, úgy döntött, bemegy egy imára. Odabent a szamuráj meglátta, milyen nyomorúságos körülmények között élnek a szerzetesek és az erszényében található összes pénzt nekik adta. A szerzetesek felépültek, a szamuráj tudata megtisztult, az integető cica pedig hamarosan szerencsehozó amulettként folytatta pályafutását. A történet tanulsága: soha ne becsüld alá a cukiság hatalmát. A történetnek számos változata ismeretes, az egyikben például az áll, hogy a szamuráj követni kezdi az integető cicát, amikor egy villám csap arra a helyre, ahol az imént állt - a macska megmentette az életét. A maneki neko alig százötven éves. Manapság leginkább Kínában születik, sajnos még motoros, folyton integető, aranyszínű fóliával tessék-lássék lefedett változat is.