Kézenfekvő a válasz: hogy tisztán tartsa magát – ám a gyakori mosdásnak egyéb oka is van. Amellett, hogy a macska igyekszik megtisztulni a portól, piszoktól vagy a frissen elfogyasztott étel maradványaitól, a bunda nyaldosása lesimítja a szőrszálakat, melyek hatékonyabb szigetelőréteget képeznek ezáltal.

A borzas bunda rossz hőszigetelő, ami komoly veszélyt jelenthet télvíz idején.

Nemcsak a hideg ellen kell védekezni azonban. A macska könnyen felhevül a nyári hőségben, amikor külön feladata van a fokozott mosakodásnak. Ellentétben az emberrel, a macskának nincsenek az egész testét behálózó verejtékmirigyei, ezért nem tud izzadni sem, amivel gyorsan lehűthetné magát. A zihálás segít valamit, de nem elégséges. Újra és újra végig kell hát nyalogatni a bundát, hogy minél több nedvesség kerüljön rá. A nyál párolgása ugyanúgy hűti a testet, mint az ember bőréről elillanó verejték.

Napozás után a macska még hevesebben mosdik, mint egyébként. Nem egyszerűen arról van szó – bármilyen csábító is a feltételezés –, hogy ilyenkor különösen felhevül a test, hanem arról, hogy az állat bundáját érő napfény a szervezet számára nélkülözhetetlen D-vitamint termel, mellyel a macska szőrének nyalogatása révén egészíti ki étrendjét.

A macska izgalmában is gyakran tisztálkodik. Ilyen esetekben feszültséglevezető mosakodásról beszélünk, amely feltehetően valamilyen éles helyzetben fellépő izgalom enyhítésére szolgál. Ha az ember konfliktusba kerül, gyakorta megvakarja az üstökét. A macska ehelyett a bundáját nyalogatja.

Aki dajkált már cicát, tapasztalhatta, mit tesz az állat, amikor kikerül gazdája öléből. Odébb ballag szépen, leül, és szinte bizonyos, hogy mosakodni kezd – de nemcsak azért, hogy lesimítsa kócos bundáját. Simogatás közben rávisszük a szőrére kezünk illatát, ami bizonyos fokig elnyomja az állat szagát. A bunda nyalogatása helyreállítja az illategyensúlyt: az emberét csökkenti, a macskáét pedig erősíti. A mi életünket a vizuális jelek uralják, ám a macska számára sokkal fontosabbak a szagingerek. Zavarja, ha túlságosan erős a bundáján az idegen illat, s gyorsan segít a dolgon. Agyonsimogatott szőrének buzgó nyaldosása azonban azt is jelenti, hogy az állat szereti kezünk "ízét", s szívesen fogadja a verejtékmirigyeink által közvetített jeleket. Lehet, hogy mi nem érezzük kezünk illatát, de a macska igen.

Végezetül, a bunda cincálása – mely jellegzetes mozzanat a macska tisztálkodásában – fontos szerepet játszik a szőrszálak tövénél található külső elválasztású mirigyek serkentésében. A mirigyek váladéka nélkülözhetetlen a bunda vízhatlanná tételéhez, s az érdes nyelv szapora mozdulatai elősegítik az esővíz elleni védekezést.

A bunda ápolása tehát jóval több egyszerű tisztálkodásnál. Amikor a macska mosdik, nemcsak piszoktól és betegségektől védi magát, hanem a hidegtől, túlzott felhevüléstől, vitaminhiánytól, feszültségtől, idegen szagoktól, és attól is, hogy csuromvizessé ázzon a bundája. Nem csoda tehát, hogy az ébrenlét óráiban annyi időt szentel a testápolásnak.

Veszélyeket is rejt azonban a túlzott mosakodás. A vedlő és a hosszú szőrű állatok emésztőcsatornájában egykettőre nagy mennyiségű szőr halmozódik fel, mely labdacsokká alakul, és bélelzáródást okozhat. A macska rendszerint baj nélkül kiöklendezi a szőrgombócokat, de ha túlságosan megnőnek, komoly veszélyt jelentenek az állatra. Az ideges természetű macska csak tovább árt magának a feszültség levezetését célzó, túlságosan gyakori mosdással. Feltétlenül meg kell tudni, mi váltja ki nála a fokozott izgalmat, és meg kell szüntetni a bajforrást. A vedlő és a hosszú szőrű macskák számára a megelőzés egyetlen módja, ha gazdájuk rendszeresen fésüli-keféli a bundájukat, eltávolítva a felesleges szőrszálakat.

A macskakölykök mintegy háromhetes korban kezdik ápolni a bundájukat, de anyjuk születésüktől fogva mosdatja őket. A mosdatás nemcsak anya és kölyke, de olyan felnőtt macskák között is gyakori, melyek együtt nőttek fel és erősen kötődnek egymáshoz. Elsődleges funkciója nem a kölcsönös higiénia, ha nem sokkal inkább a két állat baráti kapcsolatának megszilárdítása. Tény, hogy a macska szereti, ha megtisztítják a bundáját olyan helyeken, ahová nehezen vagy egyáltalán nem ér el a nyelve. Ezzel magyarázható, miért tekinti az állat a gyengédség netovábbjának, ha a füle mögött cirógatják.

A macska általában meghatározott sorrendben tisztálkodik. Teljes "mosás-fésülés" esetén a rutinműveletek a következők:

1. Megnyalja a szája szélét.

2. Nedvesre nyalja egyik mancsának oldalát.

3. A nedves manccsal átdörzsöli a fejét-fülét, szemét, pofacsontját és állát is beleértve.

4. Hasonlóképpen megnedvesíti a másik mancsot is.

5. Átdörgöli a fej ellentétes oldalát.

6. Végignyalogatja mellső végtagjait és a vállát.

7. Majd mindkét oldalát.

8. Majd a nemi szerveit.

9. Majd a hátsó végtagjait.

10. Végül tövétől a hegyéig tisztára nyalja a farkát.

Ha közben bármiféle akadályba – például egy gubancos szőrcsomóba – ütközik a nyelv, a macska félbeszakítja a mosdást, és rágcsálni kezdi a bundáját. Amikor sikerült kisimítania a szőrét, folytatja a tisztálkodást. Igen jellemző mozzanat a lábfej és a karmok rágcsálása a piszok eltávolítása és a karmok ápolása céljából. A macska bonyolult mosakodása eltér számos egyéb emlősállat tisztálkodási szokásaitól. A patkány és az egér például a teljes praclijával mosakszik, amíg a macska csak a mancs oldalát és lábszárának egy részét használja. A rágcsálók továbbá hátsó végtagjaikra kuporodnak, és mindkét praclijukkal egyszerre tisztálkodnak, ellentétben a macskafélékkel, amelyek felváltva dolgoznak mellső végtagjaikkal, és közben az éppen használaton kívülire támaszkodnak. A természetbúvárok rendszerint átsiklanak az ilyen finomságok fölött, s csak annyit konstatálnak, hogy javában tisztálkodik az állat. A gondos megfigyelés során kiderül azonban, hogy valamennyi faj sajátos, bonyolult műveletek egész sorát hajtja végre mosdás közben.