A kandúr oly módon jelöli meg vadászterületét, hogy erős vizeletsugarat lövell hátra a függőlegesen elhelyezkedő tereptárgyakra. Célba vesz falat, bokrot, farönköt, kerítésoszlopot vagy bármely más fix pontot. Különösen azok a helyek vonzzák, ahol ő maga vagy társai már letették a névjegyüket, s friss szagmintájával mintegy felújítja a kollekciót.

A kandúr vizelete hírhedten bűzös, olyannyira, hogy még a mi fogyatékos orrunk is rögvest felismeri. Az ember különösen kellemetlennek találja a szagot, s ez sokakat arra késztet, hogy kasztráltassák hím macskájukat, elejét véve a szaglószervük elleni merényletnek. A macska többi illatjelzését fel sem fogjuk azonban. Például a fején található mirigyek, melyeknek erős dörgölésével szintén üzeneteket közvetít az állat, olyan illatanyagot termelnek, amely fölöttébb sokat mond egy macskának, az ember viszont észre sem veszi.

Egyes szakértők szerint a kandúr vizeletfröcskölése a vetélytársak elrettentésére szolgál. Nincs azonban komoly bizonyíték erre az állításra, és órák hosszú során át folytatott türelmes megfigyeléssel sem sikerült olyan hatást észlelni, amely igazolná az elrettentés szándékát. Ha a mezsgyekaróként szolgáló vizeletjelek valóban fenyegetőek lennének, az idegen macskák visszariadnának, amikor megérzik a szagot, s fejvesztve menekülnének a környékről. Csakhogy épp ellenkezőleg reagálnak. Ahelyett, hogy takarodót fújnának, kifejezetten vonzzák őket a szagjelzések, amelyeket nagy érdeklődéssel szimatolnak körbe.

Ha nem elrettentésre, akkor hát mire valók a macska területét határoló vizeletnyomok? Vajon milyen üzenetet hordoznak? Nos, szerepüket leginkább a mi hírlapjainkhoz hasonlítanám. Reggelenként elolvassuk az újságot, s folyamatosan értesülünk a világ dolgairól. A macska körbejárja vadászterületét, s a szagjelzéseket olvasva mindent megtud a macskatársadalom legfrissebb eseményeiről. Ellenőrizheti, mennyi idő telt el legutóbbi látogatása óta (azaz mennyit gyengült a kifecskendezett vizeletének szaga), s azt is megtudhatja, hogy ki haladt még át a területen, s iratkozott fel a szaglistára és mikor. Valamennyi vizeletnyom elárulja továbbá tulajdonosának pontos kilétét, és azt, hogy ottjártakor milyen hangulatban volt éppen. Ha macskánk úgy dönt, hogy maga is felfrissíti korábbi jelzéseit, olybá vehetjük tettét, mintha beküldené egy lírai költeményét a The Times-nak, s mellékelné hozzá a névjegyét – mindezt egyetlen vizeletsugár formájában.

Lehet vitatkozni rajta, nem túlságosan erőszakolt-e a fenti elmélet, mondván, hogy a kandúr vizeletfröcskölése nem több a testben felgyülemlő salakanyag kiválasztásánál. Ha a macskának tele a hólyagja, vizelni fog, ha pedig üres, akkor nem. A valóság azonban cáfolja ezt az érvelést. Megfigyelték, hogy az állat kötött menetrend alapján jelöli meg a különböző tárgyakat, függetlenül hólyagja telítettségétől. Ha történetesen sok folyadék gyűlt össze, akkor valamennyi vizeletsugár kiadós. Ha majdnem üres a hólyag, akkor a macska takarékosan adagol. A fröcskölések száma és a szagjelekkel körülhatárolt terület azonban nem változik – bármennyi folyadékot ivott is előzőleg az állat. Sőt akkor is folytatja jelző körútját, ha időközben elfogyott a vizelete. Gondosan felkeres minden egyes mezsgyekarót, hátat fordít neki, felcsapja és megrázogatja néhányszor a farkát, aztán megy tovább. A vizeletfröcskölésnek külön indíttatása van tehát, melynek lényege, hogy az állat demonstrálja a macskatársadalomban betöltött rangját.

Kevesen tudják, hogy a nőstény macskák és mindkét nem ivartalanított egyedei is végeznek vizeletfröcskölést, akár a kandúr. A különbség csak annyi, hogy ritkábban teszik, és vizeletük szaga kevésbé bántja az orrunkat, ezért szinte észre sem vesszük.