A macska gyűlöli az ajtót. Holmi nyílászárókról szó sem volt családjának evolúciója során. Az ajtó akadályozza a szabad mozgást, és lehetetlenné teszi az állat számára, hogy akkor járja be területét és térjen vissza a biztonságot jelentő támaszpontra, amikor neki tetszik. Kevesen tudják, hogy egy villámlátogatás is elég a macskának ahhoz, hogy felmérje a környékbeli társai mozgását, s az információk birtokában visszatérjen a lakásba. Szereti sűrű időközönként megejteni ellenőrző körútjait, de nem marad el sokáig, hacsak váratlan fordulat nem történt a helyi macskapopuláció életében.

Mindez a jószág látszólagos megátalkodottságára vall. Ha bent van, okvetlenül ki szeretne menni, s mihelyt teljesül a vágya, már kívánkozik is vissza. Ha nincs egy kis csapóajtó a lakás hátsó bejáratán, a gazdi egész nap pattoghat, hogy a cicus menetrend szerint ellenőrizhesse vadászterületét. Azért járkál ki s be, mint az Orbán lelke, mert a szagjelek blokkolóóra módjára rögzítik a macskák jövés-menését. Valahányszor egy macska nekidörgölőzik valamelyik mezsgyekarónak, vagy vizeletet fröcsköl rá, otthagyja egyéni illatát, amely egyenletes ütemben kezd halványodni, s így a nyom erősségéből pontosan megállapítható, mennyi idő telt el az illat bedörgölése vagy a vizeletfröcskölés óta. A macska azért keresi fel olyan gyakran a területét, hogy megújítsa szagjelzéseit. Dolga végeztével azonban hívogatni kezdi a kényelmes, biztonságos otthon, s ikszedik alkalommal is megjelenik sóvár fizimiskája az ablakban.