Ellentétben az emberével, a macskafélék füle rendkívül kifejező. Nemcsak irányba áll, mint a radar, ha az állat különböző helyekről jövő hangokra figyelmez, de a macska hangulatváltozásaikor is más-más helyzetet vesz fel.

Öt alapvető fülállást különböztetünk meg, az alábbi hangulatok szerint: nyugodt, éber, izgatott, védekező és agresszív.

A nyugodt macska füle előre s enyhén kifelé mutat, miközben az állat csendben "kagylózza" az innen-onnan szűrődő érdekes hangokat.

Ha a pihenő macska felneszel, s valamely izgalmas részletre összpontosítja figyelmét, a füle "éber üzemmódba" kapcsol. Mihelyt az állat az érdeklődését felkeltő pontra szegezi a szemét, füle az égnek mered, s a kagyló nyílása egyenesen előremutat. Úgy is marad rezzenetlenül, amíg a macska le nem veszi a szemét a célpontról, kivéve, ha hirtelen zaj hallatszik oldalról, amikor is az egyik fül gyorsan irányba fordul anélkül, hogy az állat tekintete követné.

Ha a macska izgatott, mert valamely belső konfliktus, frusztráció vagy rossz előérzet emészti, gyakran idegesen ráng a füle. Néhány vadon élő fajnál különösen szembeszökő ez az állapot a fülükön található hosszú szőrpamat miatt. A házimacska nem büszkélkedhet ilyen ékességgel, és a fülrángás is kevésbé gyakori nála. Néhány fajtának van ugyan egy kis pamacsféléje; így például az abesszin macska aprócska sötét szőrcsimbókot visel a fülén, de ez csak silány utánzata a sivatagi hiúz díszes szőrpamatának.

A védekező macska szorosan a fejéhez lapítja a fülét, nehogy megsérüljön a küzdelem során. A párbajhős kandúrok csipkésre tetovált füle bizonyítja, milyen védtelen ez az érzékeny testrész, ha "élesben" megy a harc. Azért is sunyja hátra a fülét a macska, hogy szemből szinte észrevétlenné váljék, s így még busábbnak tűnjön a feje. Van egy fölöttébb különös fajta, a skót lógó fülű macska, amelynek állandóan lekonyul a füle, s ezért úgy tűnik, mintha folyton védekezne az állat – függetlenül tényleges hangulatától. Elképzelni is nehéz, milyen hatással lehet e fura küllem a macska társadalmi életére.

Az agresszív macska, amely félelem nélkül támad, szintén jellegzetesen tartja a fülét. Elfordítja, de nem lapítja le teljesen, s ilyenkor a fül hátoldala néz az ellenfél felé. Ez a legfenyegetőbb jelzés, amelyet macska a fülével adhat. Tulajdonképpen félig éber, félig védekező a fül pozíciója, vagyis előre is szegeződik, és hátra is lapul. A mozdulat arra utal, hogy az állat "balhés kedvében" van. Mintha csak így szólna: – Készen állok a támadásra, s még annyira sem félek tőled, hogy védekezőn lelapítsam a fülem! – A macska azért mutatja ellenfelének füle hátoldalát, mert mielőtt teljesen lelapulna, a fülnek előbb hátrafelé kell fordulnia. Az elfordított fül tehát "sunyításra kész", amennyiben az ellenfél mégis támadni merészelne.

Az agresszív fülállás számos tetszetős fülrajzolat kialakulásához vezetett több vadon élő macskafélénél is, különös tekintettel a tigrisre, amely hatalmas, fekete karimájú fehér foltot visel mindkét fülének hátoldalán. Ha a tigris dühös, az élénk fehér foltok láttán kétség sem lehet hangulata felől. A házimacska fülén nem található különleges rajzolat.