Ha egy macska nagy és ellenséges kutyával találkozik, lábujjhegyre emelkedik, és fordított U alakba görbíti a hátát. Nyilvánvaló célja, hogy minél nagyobbnak tessék, és meggyőzze a kutyát, hogy macskájára talált. A magatartás gyökerét a macskák egymás közötti viszonyában kell keresnünk. Ha egy macska vad indulatot érez a másik iránt, s nincs félelem a szívében, peckes lábbal és egyenes háttal közeledik. Ha az ellenfélnek inába szállt a bátorsága és a támadókedve, felgörbíti a hátát, és a földre kuporodik. Amikor kutyával találkozik a macska, az agresszivitás mellett félelmet is érez, s a két ellentétes motívum okozza az állat sajátos viselkedését. Az agresszivitás és a félelem leglátványosabb ismertetőjegyei – a peckes láb, illetve a felpúposított hát – együttesen keltik a "felfuvalkodott" macska látványát. Ha a másik két elemet – az agresszivitásra valló egyenes hátat és a félelmet jelentő kuporgó testtartást – vette volna kölcsön az állat, a hatás távolról sem volna ilyen lenyűgöző.

A nyílt színi átváltozást az is segíti, hogy a peckes láb és a púposított hát mellé az állat a szőrét is égnek mereszti, és oldalával fordul a kutya felé. A négy elem "óriás fenevadat" sugall. A macska akkor is ügyel rá, hogy oldalról mutassa magát, ha hátrál vagy közelít kissé ellenfeléhez, s mint torreádor a köpönyegét, feszíti ki testét a kutya orra előtt.

Háta púposítása közben a macska vészjóslóan sziszeg, mint a kígyó, ám a hang vad morgásba csap át, ha az állat megkockáztatja a támadást. Roham közben igyekszik képen törölni a kutyát, s a hatás kedvéért hevesen "köp" egyet. A dörzsölt macska hamar megtanulja, hogy ellenséges kutyával szemben legjobb védekezés a támadás, ám ehhez kötélidegekre van szükség, ha a kutya termete többszöröse az övének. A "fuss, ha kedves az életed" politika kockázatosabb, ugyanis a menekülés felébreszti az ellenfélben a vadászösztönt. A kutya számára a menekülő célpont egyet jelent – élelmet –, s ha egyszer feltámadt benne a ragadozó, szinte lehetetlen megfékezni. Még ha hirtelen bátor ellenállást tanúsít is a macska, kevés az esélye a győzelemre, mert a kutyának a fejébe szökött a vére és – púpos hát ide vagy oda – egyet akar: ölni! Ha viszont kezdettől fogva ellenáll a macska, jó eséllyel indul harcba még a nagyobb testű kutyákkal szemben is, egyszerűen azért, mert támadás közben nem kelti a "zsákmány" érzetét. A kényes orra felé sújtó éles karmok elől a kutya hajlamos elegánsan visszavonulni, faképnél hagyva a sziszegő fúriát. Minél vakmerőbb tehát a macska, annál nagyobb biztonságban van a kutyáktól.