Lehet, hogy nem mindenki számára ismerős e kép, de aki látta, nem felejti el. Az ablak párkányán ülő macska meglát odakint egy szemérmetlenül ugrabugráló kismadarat, szúrósan rászegezi a szemét, s közben jártatni kezdi az állkapcsát. Ezt a rendkívül különös mozdulatot egyesek "dadogásfélének", mások "merevgörcsnek", vagy "a frusztrált macska szaggatott, gépies tátogásának" nevezik. Mi lehet vajon a jelenség oka?

Önkéntelen, vagyis "vákuum" hatására bekövetkező cselekvésről van szó. A macska jellegzetes, gyilkos harapását mímeli, mintha a szerencsétlen madár valóban a fogai között lenne. Ha gondosan megfigyeljük, hogyan öli meg a macska az áldozatát, látni fogjuk, hogy van egy különleges, azonnali halált okozó fogás, amely rendkívül fontos szerepet tölt be a ragadozóknál. A legfélénkebb áldozat is kitörhet a szorításból, s a macska számára életbevágó, hogy se a madarak éles csőre, se a rágcsálók tűhegyes foga ne okozhasson benne kárt. Nincs tehát vesztegetni való ideje. Ahogy áldozatára vetette magát, s mellső végtagjai félelmetes karmainak segítségével leszorította a vergődő testet, rögtön a nyakszirtbe mélyeszti hosszú szemfogait, állkapcsának gyors, fűrészelő mozdulatával behatol a csigolyák közé és átmetszi a gerincagyat. A harapás azonnal harcképtelenné teszi az áldozatot – s pontosan ezt a mozzanatot játssza el a frusztrált macska az ablak mögött, mert nem tud uralkodni magán az orra előtt billegő ínyencfalat láttán.

A gyilkos harapás irányát egyébként a kuporgó áldozat hátának törésvonala szabja meg – a mélyedés, ahol a kismadár vagy a rágcsáló feje találkozik a törzzsel. Nem egy állatfaj védekező taktikát dolgozott ki a halálos marás elodázására. Felgörbítik a hátukat, hogy elrejtsék a nyaki mélyedést, s a macska elvétse a célpontját. Ha a trükk beválik, előfordulhat, hogy a szemfogak olyan helyen marnak a testbe, ahol nem okoznak azonnali halált, s amikor a macska egy pillanatra lazít a fogásán, azt gondolván, hogy bevégezte a dolgát, a sebesült zsákmánynak sikerül biztonságos helyre iszkolnia.